Reg irtam. Azota megjartuk Floridat, a Niagara vizesest, Washington DC-t es meg szamtalan nagyszeru helyet. Nemsokara Arizonaba indulunk es lezarom ezt az amerikai idoszakot egy 2 hetes nyaralassal hogy aztan vegre hazamehessek, azok koze akik hianyoznak es akiket nagyon szeretek. Bar mar ott tartanank. Be kell latnom azt is hogy addig nem leszek ceges nagykutya amig nem fogok abban a corporate culture medenceben lubickolni amiben az olyan arcok akikra nagy altalanossagban csak ugy gondolok hogy s.ggfejek. Nem baj, sok mindent tanultam egy ev alatt, es belul sokkal gazdagabb lettem kivul meg egy kicsit.

Neha nehezunkre esik megkoszonni az elettol azt amit kapunk es itt foleg a rossz dolgokra gondolok, mert a jot persze konnyu. Valaki azt mondta nekem az elet mindig azt adja amire szuksegunk van, nem azt amire vagyunk, nem az ami jo lenne. Meg emesztem de talan kezdem kapisgalni.

Sokszor azt hisszuk olyan terhek vannak a vallunkon amiket keptelen vagyunk elviselni pedig csak probakat allunk ki, hogy a vegen meg el lehessen donteni ki mennyit is er. Jo lenne ezt mindig eszben tartani. Sok mindent megkaptam azert amit szerettem volna, sok mindent pedig nem, de ezekrol nagyreszt rajottem hogy nem is akartam igazan.

Hianyozni fog a konnyu elet, teny. De a panaszkodo belegondol hogy mennyi mindene van igazabol? Egy egeszseges gyermeknek, szereto csaladnak, allasnak, etelnek nem tudunk mar orulni? Sokat beszelek az otthoniakkal, otthon terror van, valsag van. Nyomorba kenyszeritenek minket... hallom mindenfelol. Megis ott kell lennem odahuz a szivem. Az oltonyosok rohognek hogy elszalasztom "eletem legjobb leheteoseget". Ha ez az, koszonom nem kerek belole. Van mar eleg gazdag semmittevo (:

A vegen ugyis csak az szamit hogy buszken meseld el a torteneted az unokaidnak.

Puszi mindenkinek, julius 12-en repulok haza.