Vegul megis csak a magyar nyelv mellett dontottem, akarmilyen hulyen es nez ki ekezetek nelkul. Meg hanytam vetettem hogy hany embert erdekel majd vajon amit ide irogatok es csak tobben vannak akik szep magyar nyelvunket olvassak folyamatosabban.

Kezdem mondjuk az elejen, ami pontosan jul. 12 hetfo volt, 2010. Hosszas tervezgetes, adminisztracio szervezes es papirmunka utan vegre eljott a nap hogy az Allamokba utazom. Az utolso hetvege eleg surure sikerult de nehany nagyon kedves ember kivetelevel (akiktol ezuton is elnezest kerek) tenyleg mindenkitol sikerult a magam modjan elbucsuzni. A vasarnap azert izgalmas volt mikor kiderult hogy a ceg a repulojegyeket elfelejtette elkuldeni emailben, nehany igazan nyugodt telefon es chat eredmenyekepp azert csak megerkezett.

Hetfon ezzel felszerelkezve erkeztem a repterre (kosz Peti!!) pontosan 3 oraval indulas elott ahogy kell, 6ra. A check-in csak fel 8 korul indult, szoval boven volt idom tapasztalni hogy a ferihegyen nem megy a wifi (: sebaj valahogy csak eltoltottem az idot, mire egy kedves dolgozo vegre odaoldalgott a check-in pulthoz es a legnyugodtabbnak tuno oreg bacsival kozolte hogy nem indul a gep. Altalanos derultseg es konfettieso kozepette felvonultunk az adott utazasi iroda szobajaba ahol tobb kevesebb benazas utan kaptam egy uj jegyet, ami ugyan Varso helyett Frankfurtba vitt de legalabb egy oraval elobb ert NY-ba. Szuper.

NY-ig az ut eleg esemenytelenul telt, a Frankfurti tobb oras varakozast leszamitva, ami mondjuk pont jo volt arra hogy kifujjam magam es megvegyem a konnektor atalakitoimat. A maradek forintomat meg eurora valtottam. A gepen majdnem vegig egy amerikai sraccal dumaltam aki ugyqan 17 eves volt de korahoz kepest nagyon erett, meg is lepodtem es levontam a kovetkeztetest hogy az amerikaiak korabban ernek, amit par perccel kesobb vissza is vontam latva a tobbi arcot aki a csoportjaban volt :) Egy europai utrol jottek hazafele es erdekes dolgokat mondtak hogy milyennek lattak Europat. Meg nehany hasznos tanaccsal ellatott aztan mentunk is utunkra ahogy leszallt a gep.

A csomagomba egybol belebotlottam a forgonal, ilyen meg sose volt, aldom is erte a Joistent mert folyton egy csomot varok ra, de ez most tok egyszeru volt. Szoval felkaptam es irany tovabb. (Ja elotte meg egy fel oras sort vegigalltam a vizumellenorzesnel, de nem volt veszes). Kint mar vart a kis azsiaim a nevemmel a kis tablajan, amit csodak csodaja helyesen karcolt fel az illetekes :) A limuzin elmaradt, nemtudom a szervezes miatt vagy tenyleg szivattak csak, szoval kep sincs rola, helyette viszont volt egy baromi nagy luxusauto, de "csak" negyajtos. A sofor fagyizni volt mig angolorat tartottak a tobbieknek szoval beszelgetni nem nagyon tudtunk de nagyon kedvesen megmutatta az ujsagokat hatul mikor kerdeztem miota dolgozik NY-ban. Volt meg par korunk aztan hagytam. Eddigre mar eleg kimerult is voltam mert hajnal 2 korul keltunk magyarorszagon, es eddigre mar este 9 korul voltunk itteni idozona szerint. Ha jol szamolom ekkor mar kb. 25 oraja utaztam. A kis ficko nagyon nyomta neki, meg el is aludtam de kb 1 ora megjarta a 2 orasnak mondott utat, elkoszontunk, csekkolas a hotelba, aztan meg megprobaltam kipakolni par dolgot, bedoltem az agyba es aludtam. Azt hiszem ez volt eletem elso 30 oras napja.